Fehérjetúletetés. A szervezet fehérjeraktározó képessége korlátozott, ezért a szükséglet fölött bevitt fehérje lebomlik, s cukrokká vagy zsírsavakká alakul. A májban a dezaminálás révén keletkezett ammóniából karbamid keletkezik, amelyet a vizelettel a vesék választanak ki. Így e szervek túlzott "munkára" kényszerülnek. A fehérjetúletetés "célszervei" az izületek, az erek fala, az idegrendszer, a vese, a máj, a szaporodás szervei és az immunrendszer. Ezekben köszvény, hialinózis, amiloidózis, fibrinoid illetve hialincseppes elfajulás alakulhat ki. Táplálékallergia is könnyebben fejlődik ki.

A fehérjebevitel hatása az élettartamra. A maximális teljesítményhez (növekedés, termékelőállítás) lényegesen több fehérje kell, mint amennyi a hosszú élettartamhoz. Több mint 70 éve ismert, hogy a táplálóanyag-bevitel korlátozása meghosszabbítja a kísérleti állatok életlét. A tartósan (évekig) kísérletben tartott beagle kutyák számára készült táp 22% nyersefehérjét, 5,5% nyerszsírt és 3% nyersrostot tartalmaz. A fehérjetúletetés hatása az immunválaszra és a tumorképződésre. Bár idősebb korban inkább a fehérjehiány az, ami károsítja az immunválaszt, kísérletekből és gyakorlati megfigyelésekből tudjuk, hogy esetenként a szükségletet jóval meghaladó fehérjeadag minősége és összetétele is kifogásolható. A tumorképződés tulajdonképpen a megfelelő immunválasz hiányának is fölfogható. A ráksejtek anyagcseréje nagymértékben függ a közeg metionintartalmától: diéta növekvő metioninkoncentrációja elősegíti a daganatok kialakulását. A hús és a tejtermékek mértéktelen fölvétele, azáltal, hogy fokozzák a vér inzulinszerű növekedési faktora koncentrációját, elősegítik a mell-, remese-, prosztata- és tüdőrák kialakulását. Az amiloidózis során a májban, lépben, vesében és más szervekben a kiserek fala körül jóddal barna színt adó kondroitin-kénsavval konjugált fehérje rakódik le. Oka a vér magas globulinszintje, amit fehérjetúletetés illetve toxikus hatások idéznek elő s a kor előrehaladtával gyakorisága nő. A kutyában is előforduló Alzheimer-kórban ß-amiloid rakódik le az agyszövetbe, a szövettani kép - s részben a klinikai - megegyezik az emberével: kognitív diszfunkció, dezorientáltság, aluszékonyság, tompaság. Kutyában és macskában elsősorban a máj- és veseamiloidózissal lehet számolni.
Fehérjetúletetés okozta bélbeli zavarok A fehérjetúletetés megzavarhatja a bélbeli baktériumok egyensúlyát. A vastagbélbe eljutó, tökéletlenül emésztett fehérjéből a baktériumok hatására káros anyagcseretermékek keletkeznek, rothadásos diszpepszia léphet föl. A biogén aminok az aminosavak dekarboxilezésével keletkeznek. Káros hatásuk akkor jelentkezik, ha a béltartalomban koncentrációjuk megemelkedett. A túlzott fehérjefölvétel, s a vele párosult kéntartalmú aminosavak fölöslege a bél lumenében toxikusak a vastagbél sejtjeire. A lehetséges következmények között az idült, fekélyes vastagbélgyulladást írták le. Táplálékallergiák. A normális mennyiségben fogyasztott táplálékfehérje az ún. orális tolerancia miatt nem okoz kárt, amit összetett mechanizmus biztosít. A túl nagy mennyiségű fehérje fölvétele viszont, amit nem tud az állat tökéletesen megemészteni, elősegíti a tápallergia kialakulását. A szója és a földidió fehérjéjénak allergizáló hatása kiemelkedő, s azt még a hőkezelés sem szünteti meg teljesen.
A veseműködés és a fehérjeellátás. Még az egészséges, korosodó szervezetben is az egyes szervek működési kapacitása fokról fokra beszűkül. Érvényes ez a vesére és a májra is. Így a következő megállapítások enyhébb fokban minden idős(ödő) egyedre érvényesek, de különös figyelmet érdemel a fehérjeellátás, ha a vese-, vagy a májbántalom is jelen van. A veseműködést tovább gyöngíti a fehérjetúletetéssel bejutó bizonyos aminosavak túlzott mennyisége, amely károsítja a vesét és veseelfajulást, sőt köszvényt idézhet elő. A mérsékelt fehérje- és foszforbevitel ugyanakkor a vesebetegség súlyosbodását lassítja. A májműködés és a fehérjeellátás. A rendellenes májműködés következményeként a fehérjebontás és az elágazó szénlácncú aminosavak perifériás fölhasználása fokozódik. A mértéktelen fehérjebevitel rendkívül káros (a fölösleges aminosavak bontása és ammónia keletkezése miatt), ugyanis a károsodott máj képtelen az ammónia méregtelenítésére. Mivel a pozitív N-egyensúly előföltétele a máj regenerációjának, a májbeteg kutyák fehérjeszükséglete legalább 2,1 g/ts-kg nagy biológiai értékű fehérje, ami gyakorlatilag megegyezik a veseelégtelenségben szenvedő kutyák diétájával)..
A fehérjetúletetés elkerülése és a megfelelő energiaellátás (az energiát pótló izombontás elkerülésére) a legfontossabb pillérei a sav-bázis egyensúly fönntartásának és az acidosis megelőzésének. A kutyatápok fontos alkotói (a fehérjehordozók és a gabonafélék) fölöslegben acidosist okoznak. Csontritkulás: a túlzott fehérjefölvétel (különösen a kéntartalmú aminosavakban gazdag állati fehérjék) elősegíti a csontokból és az izmokból mozgósított kalcium- és glutaminürítést, ami hosszabb távon csontritkuláshoz vezet. A fehérje bőséges bevitele fokozza az ásványianyag- és vitaminigényt (főként növendék állatokban). A növendék kutyák energia- és fehérjetúletetése megkönnyíti a csípőízületi dysplasia, illetve a chondrodysplasia klinikai megjelenését. A fehérjetúletetés miatti acidosis kalciumot mozgósít a csontokból. Ez jórészt a vizelettel ürül és megnöveli a vesekövek kialakulási esélyét. A fogkőképződés és ritkán a szövetek elmeszesedése, valamint a köszvény előfordulási arányát szintén növeli a fehérjetúletetés. A hosszú ideig tartó erőltetett túlműködés közvetve májelfajuláshoz illetve, petefészek-ciszták kialakulásához vezethet, zavar támad a szteroid-szállítófehérjék szintézisében. A párhuzamosan föllépő acidosis megváltoztatja a hüvelyváladék pH-ját, rontva a spermiumok penetrációját. Mindez összességében meddőségi problémákat okozhat. Az egyes minosavak túlsúlya is káros, ígyz arginin fölöslege növeli a ciszteinigényt, továbbá súlyosbítja az E-vitamin hiányában, vagy avas takarmány etetésekor kialakuló izomelfajulás mértékét. A metionin, triptofán és glicin aminosavak fölöslege károsítja a vesét és veseelfajulást, sőt köszvényt okozhat.

Megválaszolva tehát a címben föltett kérdést, a hosszabb időn át fönnálló fehérjetúletetés semmiképpen sem közömbös a kutya egészségére, s bizonyos élettani állapotokban pedig kifejezetten káros.

Prof. Dr. Fekete Sándor György, az MTA doktora
SZIE Állatorvos-tudományi Kar Budapest,
állattenyésztési, takarmányozástani és laborállat-tudományi intézet
1400 Budapest, Pf. 1. E-mail: Fekete.Sandor@aotk.szie.hu